Az elektromágneses áramlásmérő helyes és szabványos telepítése nemcsak az áramlásmérő működési stabilitását és nagy pontosságát biztosíthatja, hanem a későbbi szakaszban is megkönnyíti a napi karbantartást. Ezért a JUNYUAN a következő 7 szempontban foglalja össze az elektromágneses áramlásmérő helyes telepítési módjait és beépítési követelményeit.
※ Az elektromágneses áramlásmérő helyes telepítési módja
1. Vízszintes és függőleges beépítés:
Az érzékelő vízszintesen és függőlegesen is felszerelhető, de ügyelni kell arra, hogy az üledék és a buborékok ne érintsék a mérőelektródát, és az elektróda tengelye vízszintes legyen. Függőleges felszerelés esetén a folyadéknak alulról felfelé kell folynia. Az érzékelő nem telepíthető a csővezeték legmagasabb pontjára, amely hajlamos a buborékok felhalmozódására.
2. Biztosítsa a teljes csőszerelést:
Győződjön meg arról, hogy a csővezeték tele van a mért folyadékkal, amikor az áramlásérzékelő mér, és ne legyen nem telt csőállapot. Ha a csővezeték nincs tele, vagy a kimenet kiürült, az érzékelőt szifonra kell felszerelni.
3. Szerelés a könyökök, szelepek és szivattyúk közé:
A mérés stabilitásának biztosítása érdekében az intelligens elektromágneses áramlásmérőnek egyenes csőszakaszt kell beállítania az érzékelő előtt és után. Ha ez nem lehetséges, áramlásstabilizátort kell használni, vagy csökkenteni kell a mérési pont keresztmetszeti területét.
4. Az érzékelő nem szerelhető a szivattyú vízbemenetére:
A negatív nyomás elkerülése érdekében az érzékelőt nem lehet a szivattyú vízbemenetére szerelni, hanem a szivattyú vízkimenetére kell felszerelni.
5. Az érzékelő bemeneti és kimeneti egyenes csőszakaszai:
Az ideális beépítési helyet úgy kell kiválasztani, hogy a mérési pont előtt és után elegendő egyenes csőszakasz legyen. A bemeneti egyenes csőszakasznak nagyobbnak vagy egyenlőnek kell lennie, mint 5D, a kimeneti egyenes csőszakasznak pedig nagyobbnak vagy egyenlőnek kell lennie, mint 3D (D az érzékelő névleges átmérője). A dugaszolható bemeneti egyenes csőszakasznak nagyobbnak vagy egyenlőnek kell lennie, mint 20D, és a kimeneti egyenes csőszakasznak nagyobbnak vagy egyenlőnek kell lennie 7D-nél (D az érzékelő névleges átmérője).
6. Telepítés, ha a csőkimenet szellőztetett:
Amikor a kimenet légtelenítve van, az érzékelőt nem a cső légtelenítési helyére, hanem alacsonyabb helyre kell felszerelni. Amikor az érzékelőt a cső aljára szerelik, gondoskodni kell arról, hogy az érzékelő tele legyen folyadékkal, és ne fordulhasson elő üres csőállapot.
7. Sorozatos telepítés és párhuzamos telepítés:
Ha több érzékelőt kell sorba kötni ugyanabban a csőben, akkor az érzékelők közötti távolságnak legalább 2 érzékelő hosszúságúnak kell lennie. Ha kettőnél több érzékelő van egymással párhuzamosan felszerelve, az érzékelők közötti távolságnak 1 m-nél nagyobbnak kell lennie.
※ Az elektromágneses áramlásmérő telepítési követelményei
1. A telepítés helyére vonatkozó követelmények
Az elektromágneses áramlásérzékelő burkolatának védelmi szintje általában IP67, és a telepítés helyére a következő követelmények vonatkoznak.
1) Vegyes fázisú folyadék mérésekor olyan helyet válasszon, amely nem okoz fázisválást; kétkomponensű folyadék mérésekor kerülje az áramlás irányába történő beszerelését ott, ahol a keverék még nem egyenletes; a kémiai reakcióvezetékek mérésekor a teljesen elkészült reakciószakasz után helyezze el;
2) Kerülje el a negatív nyomást a mérőcsőben, amennyire csak lehetséges;
3) Válasszon olyan helyet, ahol kicsi a vibráció, különösen az integrált műszerek esetében;
4) Kerülje a nagy motorokat, nagy transzformátorokat stb. a közelben az elektromágneses interferencia elkerülése érdekében;
5) Olyan hely, ahol könnyen megvalósítható az érzékelő külön földelése;
6) Kerülje el a korrozív gázok magas koncentrációját a környező környezetben, amennyire csak lehetséges;
7) A környezeti hőmérséklet -25/-10 és 50/600 fok között van. Az integrált szerkezet hőmérsékletét az elektronikus alkatrészek is befolyásolják, és a tartomány szűkebb;
8) Kerülje a közvetlen napfényt, amennyire csak lehetséges;
2. Az egyenes csőszakaszok beépítésének követelményei:
Először is vegye figyelembe, hogy maga az érzékelő nem használható terheléstámogató pontként. Nem tudja megtámasztani a szomszédos működő csővezetéket, és egy csőnek kell lennie a szorításhoz, hogy elbírja a súlyt. A normál mérési pontosság elérése érdekében az elektromágneses áramlásérzékelő előtt bizonyos hosszúságú egyenes csőszakasznak kell lennie, de ennek hossza kisebb, mint a legtöbb más áramlásmérőé.
A 90o-os könyök, T-cső, koncentrikus szűkítő és teljesen nyitott tolózár után az érzékelő bemeneti karima csatlakozófelületének átmérőjének (5D) 5-szörösének megfelelő egyenes csőszakasz szükséges, a különböző nyílású szelepeknél 10D; a lefelé irányuló egyenes csőszakasz (2~3)D; de meg kell akadályozni, hogy a pillangószelep tárcsa belenyúljon az érzékelő mérőcsövébe. A különböző szabványok vagy ellenőrzési eljárások által javasolt upstream és downstream egyenes csőszakaszok szintén nem következetesek, és néhányelektromágneses áramlásmérőka szokásosnál magasabb követelményeket támasztanak. Ezzel biztosítható, hogy a jelenlegi 0.5-szintű precíziós műszerkövetelmények teljesüljenek.
3. Beépítési helyzet és áramlási irány:
Az érzékelő beépítési iránya korlátozás nélkül lehet vízszintes, függőleges vagy ferde (a folyadéknak vízszintesen vagy felfelé kell folynia). Azonban biztosítani kell, hogy a mérőcső koaxiális legyen a folyamatcsővel. A tengelyeltérés nem haladhatja meg a 2 mm-t. A szilárd-folyékony kétfázisú folyadék függőlegesen van felszerelve, és alulról felfelé áramlik.
Ezzel elkerülhető a vízszintes beépítésnél a bélés alsó felének súlyos helyi kopása, valamint alacsony áramlási sebességnél a szilárd fázisú csapadék.
Ha az érzékelő közelében hegesztést vagy lángvágást végeznek, szigetelő intézkedéseket kell tenni a bélés felmelegedésének megakadályozása érdekében, és meg kell győződni arról, hogy a műszerátalakító jelvezetéke nincs csatlakoztatva az átalakító károsodásának elkerülése érdekében. A konverter vízszintes beszerelésekor az elektróda tengelyének párhuzamosnak kell lennie a horizonttal, nem merőlegesen a horizontra, mert az alsó elektródát könnyen beborítja az üledék, a felső elektródát pedig könnyen letörli a folyadékban lévő időnkénti buborékok, amelyek lefedik az elektródát. elektróda felületét, és a kimeneti jel ingadozását okozza.
4. Negatív nyomású csővezeték szerelése:
A fluoroplasztikus bélésű érzékelőket óvatosan kell használni a negatív nyomású csövekben; A pozitív nyomású csővezetékeknek meg kell akadályozniuk a negatív nyomás kialakulását. Például azokban a csőrendszerekben, ahol a folyadék hőmérséklete magasabb, mint a szobahőmérséklet, az érzékelő felső és utáni elzárószelepeinek zárása és leállítása után a folyadék lehűlése és összehúzódása negatív nyomást képez. Az érzékelő közelében negatív nyomásgátló szelepet kell felszerelni. Egyes gyártók előírják, hogy a negatív nyomású csővezetékekben használt PTFE és PFA műanyag bélések nyomása 200 C, 1000 C és 1300 C hőmérsékleten használható. A nyomásnak nagyobbnak kell lennie, mint a nem vezető csöveknél. A földelő karima az érzékelő karima és a csőkarima közé van szorítva.
5. Földelés:
Az érzékelőt külön kell földelni (a földelési ellenállás kisebb, mint 10Ω). Elvileg a leválasztás típusát az érzékelő egyik oldalán, az átalakítót pedig ugyanabban a földelési pontban kell földelni. Ha az érzékelőt katódos korrózióvédelemmel ellátott csővezetékre szerelik, az érzékelő és a földelőgyűrű földelése mellett vastagabb (16 mm-es) rézhuzallal kell megkerülni az érzékelőt, és a csővezeték két csatlakozó karimáját össze kell kötni a leválasztáshoz. az érzékelő katódos védelmi árama.
Néha a szórt áram túl nagy, például az elektrolit cella szivárgó árama az elektrolit mentén, ami befolyásolja az EMF normál mérését, ekkor az áramlásérzékelő és a folyamat, amelyhez kapcsolódik, elektromosan leválasztható. Hasonlóképpen ez a módszer akkor is használható, ha a katódos védőáram befolyásolja az EMF mérést a katódos védelemmel ellátott csővezetéken.